Egy tökéletes élet - kreatív improvizáció

A legutóbbi bejegyzésben szerepelt egy fotómontázs. Nos, nekem a következő történet pattant ki a fejemből a képek alapján:

Egy tökéletes élet

Csodás nap volt ez a mai! – Állapította meg José. Elnyúlt a selymes fehér homokban, amilyet csak a Karibi térségben, Kuba partjain találhat az ember. A homok még langyos volt, kellemesen megőrizte a nap melegét. A hold óriásira nőtt, és ott lebegett az öböl felett.

José rágyújtott egy kubai szivarra, és belekortyolt a maradék rumba. Élvezte az ízeket, a tökéletes harmóniát, ahogy a szivar zamata elvegyült a rum édes erejével.

Josénak eszébe jutott egy másik este, valamikor régen, amikor még fürgébb is volt, és a rum és a szivar után dukált a tánc is, a vérpezsdítő habanera. S amikor rátalált Rosanitára, akkor aztán nem volt megállás! Mindenki őket nézte, ha táncolni kezdtek, és ők szemérmetlenül ropták bárhol: este a bárban, előkelő hotelben, vagy az utcán, akárhol, ahol felcsendült a zene. Akkor érezték igazán, hogy egymásnak teremtette őket a Jóisten, a tökéletes összhang átjárta minden mozdulatukat. Ez az összhang vezette őket később is, amikor jöttek a porontyok sorban, és ez vitte őket tovább akkor is, amikor már az unokákra kellett vigyázni nap mint nap.

José elmosolyodott, ahogy az asszonyra gondolt, szívét átjárta a szeretet, és békésen szívott még egyet a szivarból.

- Mit csinál itt, tata? Tudja, hogy ide csak a turistáknak szabad bejárni! – a rendőr hangja élesen csattant a nyugalmas naplementében.

- Elnézést biztos úr, nem tudtam… Bocsánat, megyek is már! – szinte dadogott az öreg, ahogy fölpattant, s próbálta szakadt inge alá rejteni a rumos üveget.

- Mi van magánál? Lopunk a turisták ellátmányából? Mikor más büszkén vállalja az embargó súlyát, hogy népünk szabadságát megvédje, maga itt dőzsől?

- Elnézést, csak itt találtam, a homokban ezt az üveget, meg a szivart. Már viszem is!

- Hogyisne! Azonnal adja át nekem! Nem szennyezzük a népi demokráciát ilyen szerekkel! Ezennel elkobzom a rumot! A szivart megtarthatja, látom, már nincs sok belőle.

- De kérem, nem lehetne…

- Talán ellenáll a rendőrségnek? Hogy is hívják magát? Vannak magánál papírok?

- Dehogy állok ellen, tessék, itt a rum!

José gyorsan eliszkolt a partról. Vagy húsz lépés megtétele után visszapislantott, s látta, ahogy a rendőr jól meghúzza a rumos üveget.

Szájában megkeseredett a füst, ahogy összeszorított fogai ráharaptak a szivarvégre. Végignézett rongyos ingén, szakadt öreg nadrágján, s eszébe jutott, hogy tánc helyett csak a gyár várja másnap.

- Nagypapa, nagypapa, miért sírsz? Szomorú vagy? – Kis Rosa futott elé, ahogy bekanyarodott utcájukba. Az öreg hosszan nézte a kislány arcát, ami annyira hasonlított két éve eltemetett feleségére. Végül annyit mondott:

- Nem vagyok szomorú… csak örülök, hogy minden nap láthatlak. Carissime!

Szeretnél te is ilyet írni? Vagy úgy érzed, hogy ennél jobbat is tudnál? Mi tart vissza? Ha szeretnél te is íróvá válni, jelentkezz a jobb agyféltekés kreatív író tanfolyamra!

Kreatív történet egy montázs alapján

Neked is könnyen beindul a fantáziád, ha egy-egy szép képet látsz? Vagy épp ellenkezőleg, elég, ha megcsodálod a fotót?

Hat véletlenszerű fényképből készítettem egy montázst. Szerinted összefűzhetők egy történetté? Ha számodra is mesélnek valamit, oszd meg az ötleted a hozzászólások között!

Ha szereted az ehhez hasonló játékokat, töltsd le a 25 kreatív tippet!

Íme a montázs:

A televízióról

Bevallom, nagyon függök a készüléktől. Lakásom nappalijában –mint a legtöbb mai otthonban – központi helyen található, külön kis asztalkája van, a szoba minden pontjáról jól látható és hallható. Gyakrabban törlöm le róla a port, mint a könyveimről, és még a távkapcsolóit is nagy becsben tartom. 

Ha fáradt vagyok, a legegyszerűbb szórakozásom a kapcsolgatás. Ismered te is? Csak leülsz, bekapcsolod a tévét, és nyomod a gombokat, egyesével léptetsz a csatornákon, mindegyiken eltöltesz 5-10 másodpercet, aztán lépsz is tovább. Az alibi az, hogy „megnézem, hol megy jó műsor”, de valójában önmagában a kapcsolgatásért csinálja ezt az ember. Mert a végén úgyis mindig megállapítom, hogy sehol nem megy semmi jó, de legalább addig is eltelt vagy 10 perc, amíg semmire se kellett gondolnom, nem törődtem semmi mással, nem tettem semmi érdemlegeset, nem rontottam el semmit – igaz, nem cselekedtem semmi előre mozdítót se.
Pedig amikor elutazunk, akkor egyáltalán nem hiányzik ez a játékszer. Nyaralóban, idegen helyen semmi szükségem nincs a fekete dobozra. Ilyenkor többet foglalkozunk egymással, többet látok meg a környezetemből, és többet teszek a saját jól-létemért is.
Sokan, sokat beszéltek már a tévé károsító hatásáról: hogy nem más, mint agymosó szerkezet, hogy sose tudod, mit üzennek valójában, hogy birkákat nevel és rontja a fantáziát. Én nem hiszem, hogy képes lennék nélküle élni, vagy hogy feltétlenül máglyán kéne végeznie, mint a középkorban a könyveknek. Hiszen nagyon sok jó, értékes filmet is adnak, és vannak valódi ismeretterjesztő műsorok is, amik feltöltenek és szélesítik a látókörömet.
Ennek ellenére azt hiszem, a szükségesnél több időt vesz el az életemből a televízió. Ha csak naponta fél órát számolok, amit mással tölthetnék, az egy hónapban már 53 óra, vagyis több, mint 2 teljes, 24 órás nap! Ennyit von el más, fontosabb dolgoktól a készülék. És a fontosabb alatt nem azt értem, hogy dolgoznom kellene, vagy vasalni, vagy főzni ebben az időben: inkább leülni társasozni a gyerekekkel, beszélgetni egy jót a férjemmel, vagy meginni egy csésze teát, olvasni egy jó könyvet, vagy csak álmodozni, regényt írni…
Mégis, rutinszerűen megfogom az átkozott távbökdösőt, és nyomogatom, amint egy kis szabad időm van.
Ezért nekem nagyon nagy kihívás, hogy ne kapcsoljam be a tévét. Te is így vagy ezzel?
Elhatároztam, hogy két napig, ha a fene fenét eszik is, nem fogom nézni a tévét. Hogy jobban menjen, és legyen miért „dolgoznom”, készítettem egy oklevelet, amit a 48 óra leteltével fogok kinyomtatni magamnak.
Íme, így néz ki:

Ha neked is hasonló kihívás elszakadni a televíziótól, akkor te is megérdemelsz egy ilyen dokumentumot, mert igenis, nagy erőfeszítést viszel véghez, ami jutalmat érdemel. Töltsd le tehát bátran ezt az oklevelet, és add át magadnak, ha sikerült teljesítened a kihívást.

És hogy mit csinálj a felszabaduló időddel? Van a számodra 25 olyan tippem, amit secperc alatt, könnyedén megvalósíthatsz, és amivel több vidámságot és jókedvet varázsolhatsz a mindennapjaidba. Töltsd le most a 25 kreatív tippet! 

 

Neked más okoz kihívást? Írd le hozzászólásban, és szívesen elkészítek egy hasonló, letölthető oklevelet arról is!

Asszociációs játék

Könnyű játékra hívlak a szavakkal.
Mire gondolsz, mi jut eszedbe egy szóról? Ne gondolkozz sokat, az a legjobb, ha az először eszedbe jutó szót írod be. Pl. ha az utolsó szó a megjegyzéseknél: "asztal", írhatod, hogy "szék".
Mindig az utolsó szóra, az utolsó megjegyzésre reagálj, hogy ne szakadjon meg a lánc.
Egy szabály van még: kerüljük a trágár szavakat, idegen szavakat és a szóismétléseket.
Minden világos, mehet?
Az első szót a Wikipédiából véletlenszerűen választottam ki:

VEKTORTÉR

Íróvá születtem

A hétvégén íróvá születtem.

Bevallom, tiltakoztam ellene. Nem akartam én ezt. Oké, irogatok, talán nem is rosszul. De hogy én író legyek? Az írók nagyok, nagyszerűek, és pompázatosak. Az írók csodákat művelnek, megjáratják velem a mennyet és a poklot, de legalábbis megmozgatják a rekeszizmomat.

Most már tudom: a bal agyféltekémet néha el kell küldeni pihenni. Ne ugráljon folyton, ne racionalizáljon, ne tartson mindig két lábbal a földön. Szabad fél lábra állni, és meglegyinteni a szárnyaimat.

Hogy hogyan történt mindez?

A jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamon nem vacakoltunk, nem hókusz-pókuszoltunk, csak nekiültünk, és csináltuk. Rengeteg gyakorlatot végeztünk, és még több gyakorlati jó tanácsot kaptunk.

Találtam egy kapcsolót, ami most már könnyen elindítja a két agyféltekém összekapcsolását. Egy pofonegyszerű, mindennapos dolgot, amiről most tudatosodott bennem, hogy milyen erőket mozgat meg bennem. Találtam támogató energiát, remélem, a tanfolyami társakat nem veszítem el, mert nagyszerű embereket ismertem meg. A pozitív, megerősítő légkör nagy erőket mozgatott meg mindannyiunkban.

Egy baj azért akadt ezzel a tanfolyammal... Nagyon beindult a fránya jobb agyféltekém. És most dolgozik!

Azt hiszem, sokat kell a közeljövőben dolgoznom, írnom, melóznom, hogy mindazt a folyamatot, ami elindult a hétvégén, meg tudjam osztani mindenkivel.

Sok a dolgom. Hiszen tudod:a hétvégén íróvá születtem.