Egy tökéletes élet - kreatív improvizáció

A legutóbbi bejegyzésben szerepelt egy fotómontázs. Nos, nekem a következő történet pattant ki a fejemből a képek alapján:

Egy tökéletes élet

Csodás nap volt ez a mai! – Állapította meg José. Elnyúlt a selymes fehér homokban, amilyet csak a Karibi térségben, Kuba partjain találhat az ember. A homok még langyos volt, kellemesen megőrizte a nap melegét. A hold óriásira nőtt, és ott lebegett az öböl felett.

José rágyújtott egy kubai szivarra, és belekortyolt a maradék rumba. Élvezte az ízeket, a tökéletes harmóniát, ahogy a szivar zamata elvegyült a rum édes erejével.

Josénak eszébe jutott egy másik este, valamikor régen, amikor még fürgébb is volt, és a rum és a szivar után dukált a tánc is, a vérpezsdítő habanera. S amikor rátalált Rosanitára, akkor aztán nem volt megállás! Mindenki őket nézte, ha táncolni kezdtek, és ők szemérmetlenül ropták bárhol: este a bárban, előkelő hotelben, vagy az utcán, akárhol, ahol felcsendült a zene. Akkor érezték igazán, hogy egymásnak teremtette őket a Jóisten, a tökéletes összhang átjárta minden mozdulatukat. Ez az összhang vezette őket később is, amikor jöttek a porontyok sorban, és ez vitte őket tovább akkor is, amikor már az unokákra kellett vigyázni nap mint nap.

José elmosolyodott, ahogy az asszonyra gondolt, szívét átjárta a szeretet, és békésen szívott még egyet a szivarból.

- Mit csinál itt, tata? Tudja, hogy ide csak a turistáknak szabad bejárni! – a rendőr hangja élesen csattant a nyugalmas naplementében.

- Elnézést biztos úr, nem tudtam… Bocsánat, megyek is már! – szinte dadogott az öreg, ahogy fölpattant, s próbálta szakadt inge alá rejteni a rumos üveget.

- Mi van magánál? Lopunk a turisták ellátmányából? Mikor más büszkén vállalja az embargó súlyát, hogy népünk szabadságát megvédje, maga itt dőzsől?

- Elnézést, csak itt találtam, a homokban ezt az üveget, meg a szivart. Már viszem is!

- Hogyisne! Azonnal adja át nekem! Nem szennyezzük a népi demokráciát ilyen szerekkel! Ezennel elkobzom a rumot! A szivart megtarthatja, látom, már nincs sok belőle.

- De kérem, nem lehetne…

- Talán ellenáll a rendőrségnek? Hogy is hívják magát? Vannak magánál papírok?

- Dehogy állok ellen, tessék, itt a rum!

José gyorsan eliszkolt a partról. Vagy húsz lépés megtétele után visszapislantott, s látta, ahogy a rendőr jól meghúzza a rumos üveget.

Szájában megkeseredett a füst, ahogy összeszorított fogai ráharaptak a szivarvégre. Végignézett rongyos ingén, szakadt öreg nadrágján, s eszébe jutott, hogy tánc helyett csak a gyár várja másnap.

- Nagypapa, nagypapa, miért sírsz? Szomorú vagy? – Kis Rosa futott elé, ahogy bekanyarodott utcájukba. Az öreg hosszan nézte a kislány arcát, ami annyira hasonlított két éve eltemetett feleségére. Végül annyit mondott:

- Nem vagyok szomorú… csak örülök, hogy minden nap láthatlak. Carissime!

Szeretnél te is ilyet írni? Vagy úgy érzed, hogy ennél jobbat is tudnál? Mi tart vissza? Ha szeretnél te is íróvá válni, jelentkezz a jobb agyféltekés kreatív író tanfolyamra!