A televízióról

Bevallom, nagyon függök a készüléktől. Lakásom nappalijában –mint a legtöbb mai otthonban – központi helyen található, külön kis asztalkája van, a szoba minden pontjáról jól látható és hallható. Gyakrabban törlöm le róla a port, mint a könyveimről, és még a távkapcsolóit is nagy becsben tartom. 

Ha fáradt vagyok, a legegyszerűbb szórakozásom a kapcsolgatás. Ismered te is? Csak leülsz, bekapcsolod a tévét, és nyomod a gombokat, egyesével léptetsz a csatornákon, mindegyiken eltöltesz 5-10 másodpercet, aztán lépsz is tovább. Az alibi az, hogy „megnézem, hol megy jó műsor”, de valójában önmagában a kapcsolgatásért csinálja ezt az ember. Mert a végén úgyis mindig megállapítom, hogy sehol nem megy semmi jó, de legalább addig is eltelt vagy 10 perc, amíg semmire se kellett gondolnom, nem törődtem semmi mással, nem tettem semmi érdemlegeset, nem rontottam el semmit – igaz, nem cselekedtem semmi előre mozdítót se.
Pedig amikor elutazunk, akkor egyáltalán nem hiányzik ez a játékszer. Nyaralóban, idegen helyen semmi szükségem nincs a fekete dobozra. Ilyenkor többet foglalkozunk egymással, többet látok meg a környezetemből, és többet teszek a saját jól-létemért is.
Sokan, sokat beszéltek már a tévé károsító hatásáról: hogy nem más, mint agymosó szerkezet, hogy sose tudod, mit üzennek valójában, hogy birkákat nevel és rontja a fantáziát. Én nem hiszem, hogy képes lennék nélküle élni, vagy hogy feltétlenül máglyán kéne végeznie, mint a középkorban a könyveknek. Hiszen nagyon sok jó, értékes filmet is adnak, és vannak valódi ismeretterjesztő műsorok is, amik feltöltenek és szélesítik a látókörömet.
Ennek ellenére azt hiszem, a szükségesnél több időt vesz el az életemből a televízió. Ha csak naponta fél órát számolok, amit mással tölthetnék, az egy hónapban már 53 óra, vagyis több, mint 2 teljes, 24 órás nap! Ennyit von el más, fontosabb dolgoktól a készülék. És a fontosabb alatt nem azt értem, hogy dolgoznom kellene, vagy vasalni, vagy főzni ebben az időben: inkább leülni társasozni a gyerekekkel, beszélgetni egy jót a férjemmel, vagy meginni egy csésze teát, olvasni egy jó könyvet, vagy csak álmodozni, regényt írni…
Mégis, rutinszerűen megfogom az átkozott távbökdösőt, és nyomogatom, amint egy kis szabad időm van.
Ezért nekem nagyon nagy kihívás, hogy ne kapcsoljam be a tévét. Te is így vagy ezzel?
Elhatároztam, hogy két napig, ha a fene fenét eszik is, nem fogom nézni a tévét. Hogy jobban menjen, és legyen miért „dolgoznom”, készítettem egy oklevelet, amit a 48 óra leteltével fogok kinyomtatni magamnak.
Íme, így néz ki:

Ha neked is hasonló kihívás elszakadni a televíziótól, akkor te is megérdemelsz egy ilyen dokumentumot, mert igenis, nagy erőfeszítést viszel véghez, ami jutalmat érdemel. Töltsd le tehát bátran ezt az oklevelet, és add át magadnak, ha sikerült teljesítened a kihívást.

És hogy mit csinálj a felszabaduló időddel? Van a számodra 25 olyan tippem, amit secperc alatt, könnyedén megvalósíthatsz, és amivel több vidámságot és jókedvet varázsolhatsz a mindennapjaidba. Töltsd le most a 25 kreatív tippet! 

 

Neked más okoz kihívást? Írd le hozzászólásban, és szívesen elkészítek egy hasonló, letölthető oklevelet arról is!